Hírek a Nagy Háborúból - 3. rész - 1914 nyara: A háború mámorában (Budapest)

1914 nyarán Magyarország városaiban a tömegek nagy örömmel és lelkesedéssel vették tudomásul, hogy háború lesz, ami megoldja a világ minden gondját. Budapest utcáin a belgrádi kormány elutasító javaslata következtében valóságos népünnepély vette kezdetét. A Budapesti Hírlap korabeli cikkében így írtak az emberek hangulatáról. A Nagy Háborúról emlékező sorozatunk újabb része olvasható a folytatás után.

kitort_a_haboru.jpg

 Éljen a háború! - lelkes tömeg a pesti utcákon - 1914 augusztusa (Pesti Napló különkiadásából)

 

"Budapest harci mámorban

Budapest, jul 25.

        A nagy események első szele végigfujt ma este a városon. Ez a szél tele volt a készülő nagy leszámolás füszerével. Mámorosak lettek tőle az emberek, a szivekből kitört a lelkesedés, a szemek csillogtak és valóságis extázisba fult a nagy embersokaság, melyet röviden Budapest közönségének neveznek.

      A mikor már bizonyossá lett, hogy a háboru kitör, a mikor mindenki tudta, hogy Szerbia elutasitó válazt adott, a nagy város egyszerre megváltozott. Elvesztette szürke, hétköznapi képét, megszokott vonásait. A lelkesedés tüze egészen átformálta, megváltoztatta és senki sem ismert rá a tegnapelőtti Budapestre, melyet politikai kérdések, pártállások, vélemények ezer meg ezer részre szakitanak. Ma mindenki egy volt- Egyetlen érzés dominált: a lelkesedés, az öröm, hogy végre ütött a nagy leszámolás órája. Budapest pszikhéje nyilatkozott meg közvetetlenül a háboru előestéjén. Óriás méretü tüntetések zajlottak végig az utcákon. A körutakon beszédek hangzottak el, a kávéházakban a Rákóczi-indulót meg a Jenőheceg-marsot játszotta a zene. A katonai zenekarok muzsikaszóval járták be a várost s a lelkes tömeg eláraztotta a szeretet minden jelével a katonákat.

       A háboru szele egy csapásra megváltoztatott mindent. Eltüntek a régi szimpátiák és antipátiák és ujak születtek helyükre. Az a tömeg, a mely még az elmult napokban a pártagitáció hatása alatt állott, ma este ajkára vette Tisza István nevét. Kopott, külvárosi emberek, munkások, jól öltözött ural lelkesen éljenezték Magyarország miniszterelnökét, mert az ő hatalmas energiájának tudják be a mai nagy eseményeket. A lelkes tömegeket nem tudta megakadályozni az eső, a kedvezőtlen időjárás és még a késő éjszakában is hangos, lelkes volt a budapesti utca. (…)

       Hét óra után az egész város csupa lihegő izgalom. Az emberek mintha az arcukon éreznék a döntő perc izzó leheletét és minden pillanat, a mit még várni kell: öldöklő türhetetlenség. A lelkek érzése több nem vitás. Minden indulat ökölbe szorul: a tömeg nem titkolja, hogy mi az, a mit vár, és követel.

Hét óra husz perckor – a nagy szó megérkezett. Az első hivatalos jelentés ez:

       - Hat óra tiz perckor Giesl báró követ elutazott Belgrádból.

Egy másodperc alatt a hir már az utcán villámlik. Mindenki tudja: mit jelent és a villámot mint a menydörgést követi a tömeg felviharzása:

       - Háboru! Éljen! Éljen a háboru!

     A Budapesti Hirlap köruti palotáját valósággal megrázta az összegyült tömeg éljenriadása, mikor néhány perccel rendkivüli kiadásunk megjelenése előtt fél 8 órakor a kapukra kifüggesztettük a plakátot, mely Giesl báró elutazását adta tudtul.

    A háboru hire cikkázik, rohan, árad végig a köruton. Rendkivüli kiadásunkból egyre ontják a gépek a példányszámok ezreit, de alig érhetik utol azt a gyors tempót, a hogy a közönség szétkapkodja. A telefon, melynek a külfölddel való szálai mintha szétszakadtak volna hat óra tájban, egyszerre ontani kezdi Belgrádból, Zimonyból, Bécsből az ujabb hireket, melyeket aztán mi telefonozunk tovább Pécsre, Szombathelyre, Trencsénbe, Kolozsvárra.

   - A háboru! A háboru! – ugy harsog végig Budapest utcáin,, mint egy hatalmas és ellenállhatatlan vihar zugó orgonája. (...)”


(Budapesti Hirlap – 34. évf., 175. szám. - 1914. julius 26. - 10. oldal)