Te csak járjad, járjad a bolondját! - Április elsejék anno, békében és háborúban

Április elseje régóta és sok helyen a bolondozás napja. Ennek a neves napnak az alkalmából felidézzük a bolondok napjának történetét és hangulatát – ahogy egykor megírták a korabeli lapok versben és prózában, békeidőben és háború poklában, a vicclapban és a valóságban.

aprilis1_kep1.jpg

(forrás:Ludas Matyi. 1958. április 3.)

A könnyed kis vicc után egy verssel folytatjuk – és egyúttal kérem a kedves olvasókat az irodalomtörténeti és esztétikai kívánalmak elhagyására.

apr1.jpg

Április elsején. (Szabó Endre verse)

"Ahol vig emberek élnek,

Vidámak ott a szokások,

Ilyeneket a világon

Méltán irigyelnek mások.

És ezeket boldogoknak

A szemlélők méltán mondják,

Boldogok is lehetnek, kik

Egyre járják a bolondját.


A furfangos, alattomos

Rászedi a gyávát, jámbort,

S tetejébe még jót nevet,

Hogy az ipse mily szamár volt;

Ősidőktül igy rendezték

Már e földi élet sorját,

Hogy némelyek fütyülnek és

Mások járják a bolondját.

 

Hát hiszen ha egész világ

Egyformaképp okos volna,

Nem menne tán senkinek sem

Vidáman és jól a dolga,

Ha nem volna, akit lehet

»Beugratni«, amint mondják,

Bizony senki sem járná a

Más kedvéért a bolondját.

 

Szerencsére ily bolondok

Feles számmal mindég vannak,

S hijják ezek nagy részit

Lovagias magyarnak.

Vagy háromszáz éve már hogy

Üzzük mi a mások gondját,

Hogy kedvéért a sógornak

Járjuk egyre a bolondját.

Ugyanazért áprilisnak

Elsejét mi ne feledjük.

Mint nemzeti ünnepünket

Illőképp megünnepeljük;

A bolondok napja e nap

Magyar ember ma ujjongj hát,

S mig a német fütyül, te csak

Járjad, járjad a bolondját."

(Pesti Napló. 1907. március 31. 58. évfolyam, 78. szám. 9. oldal)

 

Hogy mi történt ezen a napon és hogyan miképp kapcsolódott április elseje a bolondok napjához, a korabeli lapok arra is megpróbálnak választ adni.

apr1_kep2.jpg

"A bolondok napja.

Magára vigyázzon mindenki, hogy tréfát ne üzzenek belőle, mert a könnyenhivőt igen könnyen rászedhetik a furfangos emberek. Levelet kapsz, melyben nagyurakhoz hivnak ebédre, ugyan megjárod, ha eltalálsz menni, mert nem vártak, tovább kell menned, szemedbe mosolyognak, s ha leülsz, az egész asztal alatt nevetnek rajtad, mint április bolondján. Ha eszményképed találkát ad, s régohajtott vágyaid valósitását igéri, kötve higyje levélnek április elsején, mert valami barátod szed rá, s van óriási hahota, ha történetesen elfeledted a naptárból megnézni e veszedelmesen nevetséges napot. Ez a tréfák szabadalmazott ideje. Történik, hogy a postán érkezik valami nagyértékü csomag, elmégysz agad, nem akarod másra bizni. Szivdobogás közt viszed haza a drága küldeményt. Fölbontod, s találsz benne, egy pár rongyos fejkötőt, s mellé egy sor irást, mely csak ennyit tartalmaz »Április bolondja.«

Mindig szerettük a régi szokások eredetét tanulmányozni, s e lap több izben közlött ilynemü ismertetéseket. Bizton hiszszük tehát, hogy nem leend egészen érdektelen, ha alkalomszerüleg a bolondok napjáról megemlékezünk, s annak eredetét a régi hagyományokból fölkutatni igyekezünk.

Tagadhatatlan, hogy az áprilisi bolonddá tevés a régi korból származik; nem szándékunk döntő itéletet hozni, legyen elég a származtatási adatokat röviden elősorolni. Némelyek azt állitják, hogy, mivel az év ezen szakaszában kezdődik el Krisztus szenvedése, s a zsidók ekkor küldözgették az ember fiát gunyolva és korbácsolva Annástól Kajafáshoz, innen Pilátushoz, Pilátustól Heródeshez, ettől megint Pilátushoz: ennek jelképezése gyanánt eredt volna ama nevetséges s megrovandó szokás, hogy ápril elsején egyik helyről a másikra küldözgetik azokat, kiket rászedni lehet.

Azonban hihetőbb, hogy ez a tavaszi éj egyenlőség ünnepének maradványa, mely indusok közt maiglan is divik. Ilyenkor tájban mindenfelé ünnepély van, s a mulatság egyik neme az, hogy az elbolonditott emberen jó izüen nevetnek. Vannak, kik az áprilisi bolondmulatságot Nóé bárkájából származtatják. Nóé ugyanis a hó első napján – a mi számitásunk szerint ápril 1-jén küldte ki a galambot. S hogy a szabadulás ezen emléke megörökitessék, szokásba jött, azokat, kik ezt elfeledték – ily posta gyanánt küldözni el, tudva levén, hogy a reájok bizott hirrel nem jönnek vissza.

Tudnivaló, hogy az első keresztyének sokat engedtek isteni tiszteletök egyszerüségéből azért, hogy a külszertatásokhoz ragaszkodó pogányokat magukhoz édesgessék, s ünnepeiket keresztyén értelemben elsajátitották. Igy a pogány vallás saturnaliáiból eredtek a farsangi napok, s a Festum fatuorum (bolondok napja) is innen szárazhatott, mikor aztán minden szentséget kigunyoltak, szamarakat öltöztettek föl papi ornátusba; s az ilyen szokás megöröködése könnyen kibékitette a pogányokat, többet hóditott meg, mint a tüz és kard.

E szokás fennmaradt korunkig, átszivárgott mindenhová, s nincs ország, hol sok bolonddal ne járatnák április elsejét."

(Vasárnapi Ujság. 17. évfolyam, 14. szám. 1870. április 3. 171. oldal)

 

Hogy milyen volt a bolondok napja békeidőben, az a fenti idézetekből érzékelhető. Azonban elképzelni se tudjuk, hogy milyen lehetett a bolondok napja egy háború közepén. A Nagy Háború idején írt naplókban és visszaemlékezésekben április 1-je, mint egy véres háborús nap jelenik meg, azonban van kivétel is. A jogi végzettségű dr. Serényi Jenő neves természetjáró és hegymászó volt, az első világháború előtt több természetjárást népszerűsítő újságba írt. Ő alapította a Turistaság és Alpinizmus című folyóiratot 1910-ben. A Nagy Háborúban az olasz fronton harcolt a budapesti 1. honvéd gyalogezred VII. menetzászlóaljában. Az alábbi harctéri naplórészlet az általa alapított újságban jelent meg és bemutatja, hogyan járták és járatták a bolondját az olasz fronton.

serenyi.jpg

(forrás: Turistaság és Alpinizmus. 1916-1917. 4-5. szám)

"Ápr. 1. Bolondok napja van ma. Mi is igy fogtuk fel ezt a mai napot s roppant kedélyesen mulattunk. Reggel Molnár Miklós hadnagy két embert küldött Remetey gunyhójához, hogy azt bontsák le. Általános mulatság! Wilheim hadnagy felkéri Remetey főhadnagyot és Boros századost, hogy mivel az éjszaka összekülönbözött telefonon Lajtos főhadnaggyal, legyenek segédei és érjenek magyarázatot. Először értesitettük Wilheimot, hogy az ezredparancsnokságnál bejelentettük az esetet, azután küldöttünk neki és Lajtos főhadnagynak 5-5 drb. fogpiszkálót egy hosszu vékony papircsőbe csomagolva hogy itt vannak a párbajkardok és a hosszunyelü szerszámok a fedezékek elkészitéséhez. Remetey főhadnagy jelenti a zászlóaljirodában levő segédtisztnek, hogy értesülése szerint Wilheim százada előtt orosz járőrök mutatkoznak zuáv egyenruhában és két mandarin vezeti őket. Igy mentek a viccek reggeltől délig."

(Dr. Serényi Jenő: Harctéri naplóm. In.Turistaság és Alpinizmus. 1916-1917. 141. oldal)

Majd déltől folytatódott a háború. A fenti sorok írója 31 éves korában, 1915. július 14-én halt hősi halált a doberdói harctéren. Emlékét a Turistaság és Alpinizmus egy különszámmal őrizte meg az utókornak, amelyben közzétették harctéri naplóját. Hamvait 1929-ben hozták haza és helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.

(A korabeli újságcikkeket betűhűen idéztük. Forrás: Arcanum Digitális Akadémia)