Történetek az autózás hőskorából - Mit csináljon egy hernyótalpas Renault békeidőben? Másszon hegyet!

A 19-20. század fordulója több, ma is ismert autómárka születési ideje, köztük volt a három Renault-testvér, Louis, Marcel és Fernand által alapított gyárban készült és a nevüket viselő autó is, a Renault. Békeidőben számos autóversenyt nyert meg, és hamar Európa egyik legjelentősebb autómárkájává vált. Ám elérkezett a Nagy Háború ideje, amikor a  Renault-gyár átállt a haditermelésre és elkezdtek tankokat gyártani. Majd a háborús éveket felváltotta a béke, és felmerült a kérdés, mit lehet egy hernyótalpas járművel kezdeni? Például elindulni egy Alpokat átszelő versenyen, arra a kérdésre válaszul, hogy lehet-e kocsiközlekedést fenntartani a hegyvidéken. Korabeli feljegyzések - tanulmány és újságcikk -  segítségével bemutatjuk a Renault-FT 17-et és az 1919 szeptemberében lezajlott autóverseny tanulságait.

(A tanulmány és az újság forrása: Arcanum Digitális Tudománytár - https://adtplus.arcanum.hu/hu/ )

1024px-3c15011u.jpg

Renault FT-17 a Nagy Háborúban (1917-ben vagy 1918-ban) - Wikipedia - közkincs

A francia hadsereg a Nagy Háború során többféle tanktípussal kísérletezett. "A Schneider- és a St. Chamond-típusok közös jellemzője volt a kocsiszekrény közepén és az alatta elhelyezett hernyószerkezet - rossz mászóképességgel. (...) Sokkal szerencsésebb szerkezetek voltak a mozgékony és könnyen vezethető Renault harci kocsik, amelyek 1918-ban nagy tömegekben kerültek ki a francia vonalakba. Páncélzatuk aránylag erős volt: 15 milliméter vastagságra rúgott, fegyverzetük pedig vagy egy 37 milliméteres ágyúból, vagy pedig egy nehéz géppuskából állott 360 fokú szögben forgatható páncéltoronyban. kezelésükre 2 fő - egy vezető és egy lövész - elegendőnek bizonyult. Ugyanilyen elvek alapján készítették a Pegueot-típusú kis tankokat is, amelyek éppúgy, mint a Renault-kocsik, kicsiny és nehéz célt nyujtottak a tüzérségnek. Valamennyi háborús tanktípus közül a kis Renault-kocsik váltak be leginkább." (A világháború története. 1914-1918. VII. rész. Turcsányi Gyula: A világháború harci eszközei. A tank. 317. oldal)

american_troops_going_forward_to_the_battle_line_in_the_forest_of_argonne_france_september_26_1918_nara_530748.jpg

Amerikai katonák Renault FT 17-es tankban 1918 szeptemberében (Wikipédia - közkincs)

A Renault-cég nemcsak tankokkal száll be a háborúba. A logisztika terén is ott volt a cég az élvonalban, az első világháború kitörésekor a francia katonákat Renault-taxikkal vitték a frontra. A Renault-gyárban sorban gyártják a lövedékeket és elkészítenek katonai repülőgépbe szerelt motort is.

A Nagy Háború elmúltával "Mégève-ben, Haute-Savoie francziaországi megyében, 1919. szeptember 7.-én és 8.-án érdekes próbát tartottak abból a czélból, hogy vajjon az Alpoknak járatlan hegyoldalaira nem lehetne-e kocsiközlekedést fenntartani? A francziaországi turista-egyesület kezdeményezésére, a francziaországi automobil-klub felhivta a gépszerkesztőket és gépgyárosokat, hogy tanulmányozzák, vajjon nem alkalmazhatók-e hernyószerkezetű (caterpillar) kocsik az Alpokban való közlekedésre, főként azért, hogy nehezen megközelíthető hegyi vidékeken, hol nincs kocsiút s hova fogaskerekű vasút építését a nagy költség miatt még nem is tanulmányozták, vendéglőket építhessenek és tarthassanak fönn.Arról van tulajdonképpen szó, hogy rossz, meredek utakon, melyeknek emelkedése 30 % (rövidebb szakaszokon 45-50 % és még több is) kirándulókat és árukat lehessen szállítani. az ebben a dologban kiküldött bizottság azt javasolta, hogy 1919-ben előzetes próbákat tartsanak s e próbákra hívják meg a gépszerkesztőket és hozzáértőket, hogy a következő évben aztán az alpesi kocsiközlekedést véglegesen megszervezzék.

A próbán mind a hernyószerkezetű kocsik, mind a négykerekű automobilok rést vehettek.

A próba helyéül Mégève-et, ezt a csinos haut-savoie-beli községet választották s innen a szomszédos Arbois-hegy csúcsáig jelölték ki a megteendő utat. Mégève 1100 m-re, az Arbois-hegy csúcsa 1829 m-re van a tenger szine fölött; a hegyi út hossza 4.730 km. Az út egy része öszvérekkel járható, más része mocsaras, harmadik része meredek szakadékok mellett vezet és több helyütt patakot kell átgázolni.

A próba föltétele volt, hogy naponként oda és vissza kétszer kell ezt az utat megtenni.

A versenyre mindössze három czég küldött kocsit: LOUIS RENAULT, PEUGEOT és BLUM-LATIL. A két első czég kocsija földmivelő czélokat szolgált és hernyószerkezetű volt; az utóbbi czég olyan négykerekűt küldött, minőt turista- és árúszállítóczélra egész öt tonna terhelésig már azelőttis szoktak alkalmazni.

Sajnálatos, hogy a négy mótorkerekű kocsi szélesebb volt, semhogy a helyenkint nagyon szűk öszvérúton áthaladhatott volna és így a versenyben nem vehetett sikerrel részt. Mégis a LATIL-féle automobillal 30 % hajlású réten jól lehetett közlekedni.

A hernyószerkezetű kocsik közül a RENAULT-féle fölfelé 1 óra 23 percz alatt tette meg az utat 15,5 liter benzinfogyasztással; lefelé 66 percz alatt, 6,5 liter benzinfogyasztással. Az egyik ilyen kocsi szeptember 8.-án háromszor járta meg az útat oda és vissza. Ez a kocsi volt mind közt a leggyorsabb.

A hernyőszerkezetű kocsiknak nagy első‘bbsége, hogy súlyukat széles területre osztják el így, hogy 1 cm2-re csak 0,325 kg esik s ezért kevéssé ellenálló talajon, pl. vízzel telí­tett tőzegmocsarakon is át tudnak haladni s ilyenkor érdekes látni azt az imbolygó, hullámzó mozgást, melyet a felszí­n mutat a nélkül, hogy maradandó süllyedés keletkeznék rajta.

A PEGUEOT-féle kocsi főként üléseinek kedvező‘ elhelyezésével tűnt ki és szintén sikerrel küzdött meg a meredek út nehézségeivel.

Sajnos, hogy olyan kiváló czégek, mint SAINT-CHAMOND és CREUSOT nem vehettek részt a versenyben, mert kocsijaik szélesebbek voltak, semhogy a mégèvei szűk úton közlekedhetnek volna, bár a földmű­velés czéljaira kiválóan alkalmasak és gazdaságosak, úgy hogy egy óra alatt egy fél hektárt felszántanak, ha a föld nem meredek és a talaj nedves volta is akadályul szolgál, akkor csak 1/3 hektár szántható meg velök óránkint. Az óránkinti benzinfogyasztás a talaj ellenállása szerint 7,5-8,5 liter, mi hektáronként 15 és 21,4 liter közt változó mennyiséget ad.

A próba megmutatta, hogy a tank, mely a háborúban oly kiváló szolgálatot tett, a békében a hegyek megmászására mint gazdaságos mód kinálkozik és segitségével egyrészt a turistákra kedvező pontokon vendégfogadók épí­thetők, másrészt ezeket a vendégfogadókat a szükséges holmikkal el is lehet látni. A turisták pedig az Alpok legmagasabb pontjaira is könnyen eljuthatnak.

A versenybő‘l kitűnt továbbá, hogy e kocsik télen is alkalmasak a közlekedésre részben a hó eltakarí­tása, részben szánutak készítése czéljából.

E kocsikkal tehát könnyen megközelíthető‘k azok az eddig szinte elérhetetlen hegycsúcsok és gerinczek, hova automobilok részére egyáltalán nem vezet út."

(Szöveg: Tank-közlekedés az Alpokban. Természettudományi Közlöny. 1919. november 1. 12-15. 51. évfolyam, 725-730. füzet. 332-335. oldal)