A hétköznapok történelme

Hírek anno...

Hírek a Nagy Háborúból – 2. rész – 1914 nyara: A háború mámorában (Keszthely)

2015. július 07. - Iski Szilvia

1914 nyarán járunk és az emberek lelkesedéssel gondolnak az elkövetkező nagy háborúra, amely majd végleg elhozza a nagyon várt békét és nyugalmat. Keszthelyen a következő vélemény jelent meg azon a napon, mikor hírül vették, hogy Ferenc József császár és király hadat üzent Szerbiának, és ezzel elindult a háborús dominó, napok alatt a többi európai ország is hadat üzent szövetségesi érdekei mentén.

a_parlament_haborus_ulese.jpg

 

A Pesti Napló különkiadásából - 1914

 

Ki a legény a gáton?!

(…)Az alvó oroszlán meséje jut az ember eszébe. Az oroszlán alszik. Az egerek azt hiszik, hogy döglött, vigan ugrándoznak körülötte, mászkálnak rajta, piszkálják, még a fülét is megcibálják és jót röhögnek a markukba. És miért is sajnálja az ember az oroszlánt? Miért olyan együgyü, miért olyan tétlen, tunya!? Hisz csak meg kellene mozdulnia, csak meg kellene ráznia magát és már potyognának, futnának, döglenének az egerek. Csak el kellene magát orditania és futva menekülne a gyáva egerhad!

         De az oroszlán csak alszik tovább, türi a piszkálást, az inzultusokat, a megaláztatást, eltüri, hogy kinevetik, hogy egész Európa mosolyog rajta. Marad tovább mozdulatlanul, életjelt sem adva magáról, várja míg betelik a pohár, várja, míg az egerek eljátszák kis játékukat!

         Elég sokáig játszották! Végre is egy szelid kis megrezzenése az oroszlánnak. Az egerek megrebbennek, szétfutnak, majd összebujnak, tanácskoznak, aztán ujra bátorságot kapnak.

         Hisz nem mozdult meg!

         Hallucináció volt az egész!

         Végre az egyszer csalódtak a szemtelen egerek! Végre az oroszlán, a monarchia megmozdult, mozgositotta a testének részeit: a katonáit és megüzente a háborut.

         És mindenkinek a kebléből nehéz, megkönnyitő sóhaj szakad fel! Hát végre felébredtünk és itt van a háboru, melytől éveken át féltünk, rettegtünk, iszonyadtunk. És csodálatos, most nem fél tőle senki. Most, hogy szemtől-szembe állunk vele, eltünnek félelmetes arányai és csak a dicsőséget, a megváltást, a megszabadulást várjuk tőle. Dicsőséget a magyar fegyverek számára, megszabadulást a háboru lidércnyomásától, megváltást eddigi bajainktól, szenvedéseinktől.

         Ez a háború a mi későn fölébredt önérzetünk a megnyilatkozása, régi óhajaink megtestesülése!

         Népszerü, lelkes háboru ez, melyet az egész nemzet, az egész monarchia egyhangu lelkesedése teremtett, egyhangu lelkesedése harcol végig (…)”

 

(Keszthelyi Hirlap – Harminchetedik évfolyam, 31. szám. – 1914. Augustus 2. – 1. oldal)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hirekanno.blog.hu/api/trackback/id/tr637604476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.