A hétköznapok történelme

Hírek anno...

Szaporodnak a törvénytelen gyermekek - Gyermekvédelem 1924-ből

2015. szeptember 13. - Iski Szilvia

„A nagy világrengés, a véres világháboru után érthető módon ellanyhult az az érdeklődés, a melyet régebben a gyermekvédelem iránt tanusitott a közönség. Ma már minden kulturállamban felismerték a gyermekvédelem fontosságát és ennek ellenére Magyarországon még a mai időkben is a legszomorubb állapotok uralkodnak a gyermekvédelem terén." - írja a Budapesti Hírlap 1924. szeptember 4-i számában. A továbbiakban a budapesti főkapitány szavait olvashatták, hogy hogyan keresnek megoldást az utcára kitett gyerekek ügyében.

Köszönet illeti az Arcanum Digitális Tudománytárat, ahol ez a korabeli újságcikk is megtalálható:  https://www.arcanum.hu/hu/adt/

fortepan_hu_csecsemo.jpg

Otthon, édes otthon - @ fortepan.hu

A budapesti főkapitányság, a hol csak a kitett, illetőleg a talált gyermekekkel foglalkoznak, elrettentő adatokkal igazolja azt a tényt, hogy nálunk a gyermekek megmentésére semmi különösebb intézkedés nem történik.

                A főkapitány sérülési osztályán érdeklődtünk az ügyben és a következő felvilágositát kaptuk:

                Sajnos, ijesztő módon szaporodik a kitett gyermekek száma. Nem mulik el nap, hogy valamelyik rendőrőszem [rendőrőrszem] nem hozna be egy gyereket, a kit lelketlen szülőanyja tett ki az utcára, vagy egy elhagyott helyre. Gyakori módja a gyermektől való szabadulásnak, hogy az anya egy kapu alatt helyezi el gyermekét, bizva abban, hogy egy házbeli hamar észreveszi és idejekorán értesiti a rendőrséget az esetről. Az is előfordul gyakran, hogy a bünös anya egy ismeretlen emberre bizza kicsinyét és azután meglép.

                Ezek az esetek a bünözés egyszerübb fajtájához tartoznak, mert a gyermek szülője félti gyermekét a haláltól és csak szabadulni akar tőle, de a világért sem kivánja azt, hogy a magzat elpusztuljon.

                Sokkal sulyosabb elbirálás alá esnek azok az anyák, a kik nem törődve a bün nagyságával és csecsemőjüket még a megszületés pillanatában megölik. Ezek az anyák tulajdonképpen nem mások, mint közönséges orgyilkosok. Mert hiszen egy magával tehetetlen kis embert eltenni láb alól nem is lehet más, mint a legaljasabb orgyilkosság.

                A főkapitányságon megállapitották, hogy soha olyan ijesztő méreteket nem öltött a kitett gyermekek száma, mint az 1924-es évben. Ez év augusztusáig egyezerháromszázhuszonnégy gyermeket találtak a főváros különböző részein. Ha ehhez hozzászámitjuk a vidéki eseteket és azokat, a mik nem jutottak a rendőrség tudomására, borzalmas képben áll előttünk a gyermekvédelem meddősége. A rendőrség minden egyes esetben nyomozást indit a bünöző anya kézrekeritésére, azonban ez nem járhat mindig a kellő eredménnyel. a társadalomnak kell sürgősen összefognia, hogy ezeket az emberéleteket a társadalom számára megmentse. Haladéktalanul gyermekmenedékhelyeket kell felállitani, mert a jelenleg emberfeletti munkát végző gyermekmenedékhelyünk anyagi eszközök hijján nem képes nemes hivatásának eleget tenni. Csonka-Magyarország hatmilliós lakosságának minden gyerekre szüksége van. Mentsük meg gyerekeinket!”

(Budapesti Hirlap – 44. évfolyam, 183. szám – 1924. szeptember 4. – 4. oldal)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hirekanno.blog.hu/api/trackback/id/tr167785914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.