„A szerelem, a szerelem, a szerelem sötét verem” – írta egykor, 1843-ban Petőfi Sándor. Hogy történetünk főszereplője, Tóth Ferenc a szerelmes lövöldöző kocsis ismerte-e ezt a verset, nem tudni, ám cselekedetét megismerve illik rá a költemény utolsó két sora: „Nézzétek el, ha hibázok / Tudom is én, mit csinálok.” Bár ő úgy gondolta, hogy pontosan tudja, hogy mit csinált. Szerencsére, nem azt történt, amit elgondolt.

Dr. Hanny Ödön a hévízi fürdő orvosának Keszthelyen, a Kossuth Lajos utcában két háza is volt a 24. és a 26. szám alatt. (A kiemelt képen x-szel lett jelölve a két ház.) Ahogy azt a társadalmi rangja is elvárta, az orvos személyzetet tartott. 1907-ben Tóth Ferenc volt a kocsisa, aki szerelmes is volt, valamint pisztollyal is rendelkezett. Ihász Marit a korabeli hírekben többféleképpen mutatták be. Volt, aki úgy vélte, hogy egy somogyi kereskedő szakácsnője, akinek a munkaadója ez időtájt a Hanny-ház valamelyikének volt a vendége. Mások és az őszi bírósági tárgyalás szerint a Hanny-háztartásban dolgozott, mint szolgáló.

Ami biztos, Tóth Ferenc gyengéd érzelmeket táplált Ihász Mari iránt. A lány ingadozó volt ez ügyben. Valahol szerette a fiatalembert, ám többen lebeszélték a vele való kapcsolatról. Mari eleinte kacérkodott Ferenccel, ám később meggondolta magát, aztán újra visszatért hozzá.  Tóth Ferencet nagyon bántotta, hogy Mari korábbi kedvese a lány előtt szidta őt, becsületébe súlyosan megbántotta.

Július 10-ének reggelén – ahogy a bíróságon, a tárgyaláskor pontosították az időpontot – Tóth kihívta a lányt az udvarra, majd bementek a fészerbe. Ott elővette a pisztolyát, majd Mari fejéhez tartva kétszer rálőtt. A vér elöntötte a lány fejét és elesett. Tóth ezután maga ellen fordította a fegyvert és harmadszorra sikerült eltalálnia – a sapkáját. 

A lövéseket természetesen mindenki hallotta a házban. Bár Mari első látásra halottnak tűnhetett, kiderült, hogy a sérülése csekély volt, a homlokát súrolta a golyó, ahogy akkoriban mondták, bőrfolytonossági hiány keletkezett a fején. Tóth Ferencet őrizetbe vették. A fiatalember a csendőröknek azt vallotta, hogy közösen határozták el, hogy meghalnak. Ihász Mari az első vallomásában tagadta ezt. 

A nagykanizsai ítélőtábla 1907 októberében tárgyalta ezt a szerencsére inkább komikus, mint tragikus végkimenetelő ügyet. Tóth Ferenc a bíróságon továbbra is kitartott a közös halál mellett. Ihász Mari júliusban tett vallomását viszont megváltoztatta. A tárgyalás előtt már azt mondta, hogy valóban megbeszélték a közös halált, a tett idején már bánta, hiszen ahogy mondta: „jobb élni, mint meghalni”. A dr. Tóth László elnökölte bíróság előtt Ihász Mari már azt vallotta, hogy beleegyezett a közös halálba azon a nyári reggelen. Mari vallomása sokat segített a vádlottnak. Dr. Sebestyén Lajos nagykanizsai ügyvéd fel is használta, hogy Tóth Ferencet minél jobb színben tüntesse fel. Sőt Tóth azt is mondta, hogy szerelmét bizonyítva, ahogy leüli a büntetést, elveszi feleségül Ihász Marit.

Dr. Hérics Tóth Lajos királyi ügyész Mari vallomása után ejtette a korábbi vádat és ember élete elleni bűntett kísérletéért kért büntetést a vádlottra. Dr. Sebestyén ügyvédi záróbeszédében az ügy lélektani mozzanatait emelte ki. A királyi törvényszék enyhe ítéletet hozott: Tóth Ferencet 4 hónapnyi fogházra ítélte, amelybe beleszámította a letartóztatásban eltöltött 3 hónap 5 napot.

Hogy mi lett a házasságból, nem tudni. A keszthelyi házassági anyakönyvet lapozgatva sem 1907 hátralévő napjaira, sem 1908-ra és 1909-re nincs bejegyezve sem Tóth Ferenc, sem Ihász Mari neve. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem házasodtak össze, csak lehet, hogy egy másik településen történt meg az esketést. Ám az is lehet, hogy Ihász Mari nem akart hozzámenni ahhoz a férfihez, aki mégiscsak meg akarta ölni, de szerencsére nem tudta, hogy ezt hogy tegye.