1887 októberében egymást követték az események a keszthelyi Festetics család történetében. Október 20-a környékén adták át Festetics II. Taszilónak a keszthelyi kastély aranykulcsát, ekkor lett kész a kastély nagyszabású átalakítása és bővítése. Utána a gróf a Somogy megyei Berzencén vadászott. Keszthelyen is nagy a készülődés, november elején ugyanis Olga Fjodorovna orosz nagyhercegnőt várták vendégségbe. Az orosz cári család tagja a kis Festetics Alexandrának volt a keresztanyja. Október 26-án Berzencén a Festetics II. Tasziló Berzencén táviratot kapott, hogy betörtek a család budapesti palotájába és onnan több értékes tárgyat elloptak.

1928 tavaszán furcsa dolgok történtek Keszthelyen. Egy nap leforgása alatt ismeretlen tettes vagy tettesek betörtek az elemi fiúiskolába, a polgári leányiskolába, behatoltak a Gazdasági Akadémia igazgatói irodájába és megpróbáltak betörni a közjegyzői hivatalba. Ráadásul még a Festetics-kastélyban is illetéktelenek jártak, mert eltűnt Festetics II. Tasziló kabátja. Igaz, a fogason otthagytak egy kevésbé értékes kabátot, zsebében egy másik betörésből származó fülbevalóval.

„A szerelem, a szerelem, a szerelem sötét verem” – írta egykor, 1843-ban Petőfi Sándor. Hogy történetünk főszereplője, Tóth Ferenc a szerelmes lövöldöző kocsis ismerte-e ezt a verset, nem tudni, ám cselekedetét megismerve illik rá a költemény utolsó két sora: „Nézzétek el, ha hibázok / Tudom is én, mit csinálok.” Bár ő úgy gondolta, hogy pontosan tudja, hogy mit csinált. Szerencsére, nem azt történt, amit elgondolt.