Clair Vilmos több kiadást is megért Párbaj-codex című könyvében így fogalmaz: „Párbajnak nevezzük azt a viadalt, a melyet két egyén, segédeik vagy tanuik jelenlétében s ezeknek előleges és közös megegyezésével előírt feltételek mellett, valamely sértésen alapuló kihívás eredményeképpen, ölő fegyverekkel vív.” Külön kiemelendő, hogy csak párbajképes egyének párbajozhattak, fontos volt, hogy – idézve tovább a Clair-könyvből, hogy a párbajban „van-e az illetőnek, aki elégtételt követel, elegendő férfias érettsége az ellene elkövetett sértés megítélésére és erkölcsileg minősítve van-e arra, hogy magának lovagias elégtételt követelhessen vagy másnak adhasson.”

A csecsemőgondozás története a túlélésről szólt: ha az anyatej nem volt elérhető, annak pótlásáról kellett gondoskodni: a tudomány mentőöveként jelent meg Henri Nestlé gyermeklisztje vagy tápszere, ami forradalmasította a csecsemőgondozást. A mesterséges táplálás eszközei - az ókori szopóedényektől a középkori állatszarvakig - gyakran rejtettek magukban súlyos fertőzésveszélyt, különösen a 19. századi gumicsöves cumisüvegek esetében. Ez a bejegyzés bemutatja azt a kalandos, olykor tragikus utat, amelyen a cumisüveg járt, és elmeséli Henri Nestlé találmányának, a gyermeklisztnek a felemelkedését.

 Illustrierte Zeitung Leipzig und Berlin. 1898. augusztus 11.

A fájdalomcsillapítás története az emberi találékonyság krónikája. Az ősidőktől kezdve a kínok enyhítésére törekedtünk, hol babonával, hol természeti erővel, végül pedig a modern kémia precizitásával. Ez a bejegyzés elmerül a fájdalomcsillapítás három nagy korszakában, bemutatva a legfontosabb szereplőket: a mákot, a fűzfát és azokat a folyadékokat, melyek gázzá változnak.

Volt idő, amikor a vasárnapi sütemény sikere nem csupán a recepten, hanem sokkal inkább a szerencsén múlott. Ha a tészta a kritikus pillanatban nem kelt meg, egy pillanat alatt borult a családi béke és a délutáni program. Aztánmegjelentek azok a bizonyos egyszerű kis papírtasakok, amelyek örökre forradalmasították a háziasszonyok életét és a sütés tudományát: a sütőpor, a vanillincukor és a pudingpor. Ez a három apró csoda nemcsak új ízeket hozott el, hanem egy komoly kémiai forradalom állt mögöttük, amely kiszámíthatóvá és könnyűvé tette a süteménysütést.

Sütőpor-reklám (Keszthelyi Hírlap. 1937. október 10.)

A két világháború között a Balaton szerepe felértékelődött a magyar idegenforgalom és turizmus világában. Számos üdülő nyílt ebben az időszakban a tó mentén. 1934 júliusában ünnepélyes keretek között maga a belügyminiszter nyitotta meg a balatongyöröki belügyi üdülőt, amely létrejötte az összefogás példája lett.

A balatongyöröki üdülőtelep épülete

1887 októberében egymást követték az események a keszthelyi Festetics család történetében. Október 20-a környékén adták át Festetics II. Taszilónak a keszthelyi kastély aranykulcsát, ekkor lett kész a kastély nagyszabású átalakítása és bővítése. Utána a gróf a Somogy megyei Berzencén vadászott. Keszthelyen is nagy a készülődés, november elején ugyanis Olga Fjodorovna orosz nagyhercegnőt várták vendégségbe. Az orosz cári család tagja a kis Festetics Alexandrának volt a keresztanyja. Október 26-án Berzencén a Festetics II. Tasziló Berzencén táviratot kapott, hogy betörtek a család budapesti palotájába és onnan több értékes tárgyat elloptak.

1928 tavaszán furcsa dolgok történtek Keszthelyen. Egy nap leforgása alatt ismeretlen tettes vagy tettesek betörtek az elemi fiúiskolába, a polgári leányiskolába, behatoltak a Gazdasági Akadémia igazgatói irodájába és megpróbáltak betörni a közjegyzői hivatalba. Ráadásul még a Festetics-kastélyban is illetéktelenek jártak, mert eltűnt Festetics II. Tasziló kabátja. Igaz, a fogason otthagytak egy kevésbé értékes kabátot, zsebében egy másik betörésből származó fülbevalóval.

„A szerelem, a szerelem, a szerelem sötét verem” – írta egykor, 1843-ban Petőfi Sándor. Hogy történetünk főszereplője, Tóth Ferenc a szerelmes lövöldöző kocsis ismerte-e ezt a verset, nem tudni, ám cselekedetét megismerve illik rá a költemény utolsó két sora: „Nézzétek el, ha hibázok / Tudom is én, mit csinálok.” Bár ő úgy gondolta, hogy pontosan tudja, hogy mit csinált. Szerencsére, nem azt történt, amit elgondolt.