Párbaj a szállóban és a törvényszéken
Clair Vilmos több kiadást is megért Párbaj-codex című könyvében így fogalmaz: „Párbajnak nevezzük azt a viadalt, a melyet két egyén, segédeik vagy tanuik jelenlétében s ezeknek előleges és közös megegyezésével előírt feltételek mellett, valamely sértésen alapuló kihívás eredményeképpen, ölő fegyverekkel vív.” Külön kiemelendő, hogy csak párbajképes egyének párbajozhattak, fontos volt, hogy – idézve tovább a Clair-könyvből, hogy a párbajban „van-e az illetőnek, aki elégtételt követel, elegendő férfias érettsége az ellene elkövetett sértés megítélésére és erkölcsileg minősítve van-e arra, hogy magának lovagias elégtételt követelhessen vagy másnak adhasson.”





1928 tavaszán furcsa dolgok történtek Keszthelyen. Egy nap leforgása alatt ismeretlen tettes vagy tettesek betörtek az elemi fiúiskolába, a polgári leányiskolába, behatoltak a Gazdasági Akadémia igazgatói irodájába és megpróbáltak betörni a közjegyzői hivatalba. Ráadásul még a Festetics-kastélyban is illetéktelenek jártak, mert eltűnt
Bár ő úgy gondolta, hogy pontosan tudja, hogy mit csinált. Szerencsére, nem azt történt, amit elgondolt.